A hold testére vetül tekintetünk, ott pillog
majd szemünk fényének perzselő lángja.
A tó fodrára tükröződik hangunk, ott csobog
majd az összes kimondott szavunk dagálya.
A mező illatába vésődik ölelésünk, ott csapong
majd bőrünk melegének pompázó vadsága.
Az est falára perzselődik csókunk, ott ragyog
majd ölelkező ajkunk minden szikrája.
A sorsra pecsételődik szerelmünk, ott lobog
majd jövőnk ezernyi álmának vágya.