Már az ég letörölte vásznáról
a sötét fellegeket, Nap süt.
Bennem mégis búskomorság,
s kívül minden idegen.
Rövidesen tán jó volna halni !
Elfoglalni helyemet,
síromba eltemetve, hidegen,
sötét fátyol alatt.
Mindennel elszámoltam,
szerethettelek,ennyi volt jussom,
Tudom nem sok,de mégis minden.
Nem vágyom már mást.
Szemeddel láthattam a világot,
álomvilágot,belenézel,
elmentél és már nem látok
csak emlékeimben.