Esteledik
A világ vörösre dörzsölte szemét,
Megsiratta ő a kivénhedt Napot,
Ki búsan a rét füvébe harapott
Feledtetve régi nyaraink hevét.
Gyászba borult a táj, sötét bakacsin
Fedte be a róna minden zegzugát.
Könnyű álmokra ürítsünk szent kupát,
Az éj nehéz szaga: égett paraffin.
A gyásznép már régen hazabandukolt,
Pislogtak az égen árvult csillagok,
Észre nem vette tán senki, mint ragyog
Néma tó felett a bolond telihold.
2011. április 8.