A TÖRVÉNY
(Szűcs István)
Egy elveszített gondolat,
dallam, mi fáj, ha megszakad,
rajz, mit őriz partföveny,
majd hullám mos el hirtelen,
elfoszló köd a rét felett,
amit a nap eltüntetett,
bárányfelhő, lehullt levél,
mit mesze vitt az őszi szél,
csak ennyi volt az életem,
mi eltelt csöndben, jeltelen.
Sok szürke évem elfutott
mint gyorsvonat, ahogy robog.
Még csak annyit sem értem el,
legyen ki engem elvisel.
Akárha tetszik, akárha nem,
elhívnak majd törvényesen.
Nekem sem lesz itt több jogom,
maradni sincs talán okom.
Mikor elnyel a messzeség,
talán szebben lesz kék az ég.
(2011-04-18)