Megbújnék a szíveden...
Lapulnék mint tök a fűben,
s álmodnám az életet,
hajnalvörös narancsszínben
bámulnám a felleget.
Összefonnám Napkirálynak
símogató sugarát,
s a bódító virágoknak
tengerárnyi illatát.
Gyűjtögetnék, mint a méhek,
édest nektárt, ízeket,
s muszlinkékkel behinteneném
felettünk a kék eget.
Felfedezném rétnek selymét,
széllelkócolt, zöld zugát,
gyöngyharmatos hajnaloknak
pilleszárnyú sóhaját.
Szívem csengő dallamával
elringatnám álmodat,
szivárványnak bocskorával
átszínezném vágyadat.
Tervezetlen életemben,
s meg nem rajzolt éveken,
andalognék... kéz a kézben,
s megbújnék a szíveden...