KIALVATLANUL
(Szűcs István)
Forgolódtam éjjel, mint tótban a kása.
Törődött testemnek nem volt nyugovása.
Számolgattam birkát, órákat és percet,
mégsem adott nyugtot aki megteremtett.
Nyalogattam mézet, mint a loncsos medve,
hátha hozzám hajlik álomisten kedve.
Pálinkát is ittam, majdnem egész meszelyt,
azt is kipróbáltam, mit patikus kevert.
Nem volt jó orvosság semmi a világon,
így aztán a reggelt dagadt szemmel várom.
Csetlek-botlok kelve, bamba minden szavam,
mit sem tudok tenni, nyűgös álomtalan.
(2011-04-22)