Millió csillag ragyog fenn az égen,
álmatlan éjjelen, fényüket nézem.
Ezüstösen, reszketve, szikráznak,
szépségük lenyűgöz, elkápráztat.
A végtelen messzeség hívogat,
a Hold halovány hídja csalogat.
Elmennék mesze ismeretlenbe,
gyötrődésemet végleg elfeledve.
Vár reám valahol, egy boldog világ,
ahol szeretet, ölelés, nekem is jár.
Felragyog a Nap, fénye engem ölel,
melege átjárja lelkem, s égbe emel.