Holdfolyam
Írta: BeYu Dátum: április 27 2011 05:30:55
V
Szemeidben fénylő szó izzott
Fekete kristályként ragyogott.
Szíveinkbe szenvedély kavarodott,
S lelkünk egymás után áhítozott.
Teljes hír
Sötét felhőtlen éjszaka volt,
A hideg szél csontomig hatolt,
S a fák zúgása mégis lágyan dalolt.
Ölelő karjaidban tűz honolt.
Szemeidben fénylő szó izzott
Fekete kristályként ragyogott.
Szíveinkbe szenvedély kavarodott,
S lelkünk egymás után áhítozott.
Csókod vadul ajkaimba karolt,
Lágyan lüktető vérembe hatolt.
Ekkora hold még éjre nem hajolt,
Ily szenvedéllyel férfi még nem csókolt.
Tenyered nyakam ívéről csípőmre csorgott,
Tekinteted mámoros homályba hullott.
Vállamon kéj gyöngyszeme csillogott,
Mint hevült viasz hátamon szertefoszlott.
Szavaid hangja lelkembe karmolt,
Az éjjel a tiszta vágy értelmet tarolt,
S e heves érzelem bőrömön dúdolt,
Melyet bőröd forró puhasága határolt.
Bőröm alatt mohó bizsergés kúszott,
Szöveteimből lázadón a fénybe vágyott.
Szíved, s szívem a vággyal játszott,
Érintést az érintés félbeszakított.
Szívem maradandó szép emléket tárolt
Ereimben vérem vihart korbácsolt.
Tüdőmben a levegő menedéket csiszolt,
Érzelem az értelemmel vadul harcolt.
A sötétség békés csendet ámított,
Száz csillagot életre csábított,
S fényük takaró árnyékot vonzott,
Összefonódott testünkön lobogott.
A csendes tó hullámzó ködöt párolt,
Holdfolyam a fák közé árnyékolt,
S a megtörő fény testünkre pislákolt.
Az éjszaka leple perzselő titkot zárolt.