EGY VILLAMOS REGGELE
(Szűcs István)
Felnyújtja lám áramszedőjét.
Ébresztő van. Új munkanap.
Csöndben tűri a tesztelését,
lerázva éji álmokat.
Elégedetten feldorombol,
szuszogva szól kompresszora.
Néhány ütem a gépi hangból,
akárha épp ásítana.
Harmonikáját szétsimítja.
Hiszem, hogy most nyújtózkodik.
Erőre kap, lassan gurulva
remízből lomhán távozik.
Hatalmas gépem ring alattam
amint futását élvezi.
Pirosló, párás pirkadatban
a város szívét átszeli.
Az alvó házak ablakában
csodálva nézi önmagát.
Sárgán csillan a lámpalángban.
De szép is hát, az angyalát!
Akár sárkánynak ó mesékből,
tüzes szikrákat szór szeme,
és azt gondolja el sínéről :
talán a mennybe jut vele.
(2011-04-12)