MAJÁLIS NAPJA
Megnéztük kint a halsütőket,
és ettünk néhány sült halat.
Süllő volt tán, vagy egy fehér hekk.
Rég ettünk ilyen finomat.
Utána öntünk egy pohár sört,
élvezzük azt, hogy jó hideg.
Kérünk belőle még egy új kört.
Köröttünk hullámzó tömeg.
Kavargó színes forgatagban
tolonganak az új vadak,
hogy Újszegedre átvonultan
majális napját tartsanak.
Itt is, ott is a fűre dőlve
néhány család már elhever.
Fényképeznek, mint esküvőre.
Az asszony épp kólát teker.
A gyerkőcöknek ott a forgó,
lánchinta dodzsem, sok csoda.
Nincs is talán ehhez hasonló
ünnep, mi jobban vonzana.
Sörös sátor körébe gyűlve
a férfinépnek legjava.
Várnak a habzó friss nedűre,
mert porzik már a sok giga.
Néhány közülük jól bekapkod,
és ott felejti asszonyát.
- Azért az ünnep ! – Hadd piálok !
Leöblítik a nap porát.
Az aprónépnek minden álma
beteljesül ma délután.
A céllövölde és a hinta,
mind érettük van itt csupán.
Egy asszony nézi elmerengve
a ringó, lengő bokrokat,
hol ifjú pár aláheverve
papás-mamásat játszogat.
Nagyot sóhajt. A szép időkbe
emléke közben visszaszáll.
De szép is volt, mikor még véle …
Hogy is volt csak ? Ki tudja már …
Aztán, mikor leszáll az este,
a vén liget elcsöndesül.
Árnyak bújnak a fák közébe,
talán még manó is kerül.
A vén tölgyek fejük lehajtva
a múlt napon merengenek.
Lezajlott színes forgatagra
csak annyit mondnak :- Emberek!
(2011-03-21)