Mindörökké ?sz
Írta: gosivali Dátum: November 22 2007 17:35:20
Ne csüggedj, nem vagy egyedül,
amíg a sírodra gyertya ül...
V
Teljes hír
Megint úgy érzed, vége már...
Oson az ?sz el?l,
szökik a nyár,
s nyomában fénytelen
sötétség terem,
és a fekete,
ködfátylas éjeken
megcsikordul benned
újra a félelem,
ahogy a kozmikus éteren
a holtak - küldte
elmúlás árnya vár,
les rád lopva,
hidegen,
ezen a fakó,
búcsúzó nyárutón is...
és megriadt lelkeden - mint
halálos betegen a gyilkos láz,
a végzetes -
végül kéjesen elpihen
ez a hívatlan,
örök idegen...
Ilyenkor meghal
belül az indulat,
nincs megbocsátás,
sem harag.
Már nem számolod
a napokat,
úgysincs barátod,
ki meglátogat.
Az éjben veled
a Hold vacog,
körötte sápadt csillagok.
Szél el?l perdül
a r?t falevél,
s gyáván a földre hull,
ha jön a dér.
A napsugár már csak
villanás,
fagyott mosolyú,
hamis varázs.
Magányos éjek,
ködfátyol, homály...
álomból riaszt
egy bús kormorán.
Az égb?l int le bús apád,
és könnyes álom a jóanyád.
Csak illat és lábnyom már
az úton át feléd csaholó
kiskutyád...
Nagyon magad vagy,
egymagad,
semminek érzed így magad.
Ne csüggedj,
mégsem vagy egyedül,
hiszen a sírodra gyertya ül
egy magányos ?szön,
s a lelkedet
lobogó gyertyaláng
érinti meg.
Gyermeked csendben
mormol egy imát,
s megpillant újra
a könnyein át...
Ne csüggedj,
nem vagy egyedül,
amíg a sírodra gyertya ül...
Az ?sz csak akkor lesz
örök nekünk,
ha eltemetjük
a gyermekünk...