AZ ÉJ DALAI
(Szűcs István)
Letudva mára rótt robotját
nyugodni tér korán a nap.
Az árokparti lomha békák
kis altatódalt játszanak.
Közébe szőve kontradallam.
Néhány kutya felelgetőt
tutul hozzá, úgy félig untan.
Múlatják így az éjidőt.
Elrémisztő sikolyt ereszt meg
árnyak közül egy macskapár.
Borzasztó fals, ahogy belépnek,
az összhangzattól messze jár.
Kicsit roggyantan botladozva
pityókás ember bandukol.
Borgőzös hangon szól a nóta,
amit vidáman eldanol.
Tücsökprímás kíséri híven,
néha elejtve taktusát.
Utána mást reszel egészen,
átírja közben dallamát.
(2011-05-02)