viharban...
Írta: timigeo Dátum: Május 03 2011 05:19:31
V
Zúgó viharban eső és könny áztatja lelkem,
összeomlik mi stabil volt,
hajam száll a szélben,
s versenyt fut a könnyem a lelkemmel...
Teljes hír

Zúgó viharban eső és könny áztatja lelkem,
összeomlik mi stabil volt,
hajam száll a szélben,
s versenyt fut a könnyem a lelkemmel...
Viharba került virág,
ki elengedni vélt,
s haldokolva fájdalom és gyötrelem,
mely versben fulladozik..
Maró gúnyos szavak,
tépett bűzlő hangok,
képtelen élet algoritmusok,
gyök alá vont klaszter cseppek,
láthatatlan vírusok,
irtók, s borzasztók..
Fájdalomba fulladva rád tekint az élet,
s felém nyújt valamit ,valakit...
S ő lészen meleg kabátom a vészben,
sálam a télben,
kedvesem a létben...
Kimondanám ha tudnám,
mi fáj, s bennem motoszkál,
de nem érthető az, s egyszerű..
S míg hidegtől reszketek,
s az ismeretlentől rettegek,
ontom magamból a keserűt,
szívemben a fény felderül...
Nem fél, ki még él, remél,
s csendben kér, boldog békét,
békés érmét,
útra valót, s hangot...
Szavakból erőt, sarkokból szöszöt,
tengerből vizet
s felhőből jeget,
égből jelet, s áldást...
Végül oda jutsz, hol a kérés szól,
s a szerelem édes puha köntöse terüljön rám,
s óvja és vigyázza álmokban lépdelő
kedves, csendes létem lépteit..