Hétmérföldes csizmámban a parajdi sóbányában.
Írta: gufi Dátum: Május 05 2011 13:59:33
H
Búsképű, zord idő, szemetel az eső,
Hiába délidő, a nap nem búvik elő.
Sáros az országút, fent feneketlen kút,
Nagy pata szikrát rúg, szél lova felhőt zúz.
Teljes hír
A parajdi sóbányában
Búsképű, zord idő, szemetel az eső,
Hiába délidő, a nap nem búvik elő.
Sáros az országút, fent feneketlen kút,
Nagy pata szikrát rúg, szél lova felhőt zúz.
Csizmámnak patkója kopogón kaffogja,
Közel már ide a parajdi sóbánya.
Csuklós busz? Meglepő, bányából jöve ő,
Kasszához áll elő, kiszáll a vezető.
Sort álló emberek, megváltják a jegyet,
Még jó, hogy nincs meleg, zsúfolva a tömeg.
A sofőr úr dudál, azonnal indul már,
A föld mélyére száll, a sötétség beáll.
Szürkésen csillámló, keserű folyosó,
Hajdan magyar föld volt, most fejti a rabló.
Tágas tér a tárna, buszunk állomása,
Az ajtók kitárva, kitódul a „sámfa”.
Ajkam sótól szárad, nedvesítem számat,
Gigantikus falak, hatalmas káprázat.
Sóból a kövezet, meggyűrt az erezet,
Égben a mennyezet, csillámmal díszített.
Föld mélyén játszóház, aprónép ujjongás,
Órákig hintázás, ricsajban ugrálás.
Mind ez terápia, tüdőre, asztmára,
Önfeledt játékban, természet gyógyírja.
Betlehem előttem, szent család áll benne,
Jézuska bölcsőben, királyok körötte.
Só kövén kápolna, Krisztusnak otthona,
Hívők egy csoportja, imáját mormolja.
Só cserzi bőrömet, bú rágja lelkemet,
Erdélyünk odalett, nemzetem széttépett.
Elmém a régmúltban, beszállok a buszba,
Kiér pár perc múlva, hosszú a lejtakna.
Járom a főutcát, kereskedők sátrát,
Portékát árulják, nyílnak a pénztárcák.
Odébb a falucska sófeldolgozója,
Dömper a kapuban, sóval van megrakva.
Hátulján legörgött öklömnyi sórögöt,
Otthonomba őrzök, mit az úrnak köszönök.
Rá-rápillant szemem, drága jó Istenem,
Megtehetnéd, hiszem, hogy Erdély mienk legyen.
Albert Ferenc