Lelkem láthatatlan
Hajléktalan a lelkem
Még soha rá nem leltem.
Futottam hegyen, völgyön át
Láttam a Nap mosolyát.
Lelkemet még sose láttam
Pedig mindig arra vágytam.
Lelkem láthatatlan lélek,
Talán hajléktalan, félek.
Jólélek a testben élhet,
De az enyém mindig éget.
Bennem, mint nyugtalan madár
Aki fészkére nem talál.
Lelkem fehér hópihe tán
Nyugodtan ül egy téli fán.
Lelkem esőcsepp, földre hull
Koppan egyet és ott ki mull.
Lelkem egy végtelen lélek
Mindenhol ott van és élek.
Föld alatt, mint búvó patak
Mindig tudja merre halad.
Az égen csillag és remény
Csak egy távoli csillagfény.
ZETA