Sátorosok
Írta: iytop Dátum: Május 07 2011 17:17:11
MM
Sátorosok, az örök út emberei,
Villámfény a szemükben,
Hajukat a szél fújja,
Naptól kiégett arcok,
S kinézetük oly kegyetlen.
Teljes hír
Az éjjel a fenyves aljában,
Egy moraj, titokzatos suttogás,
Sárgás nyalábok a tűzben,
Ijesztő arcok ültek körülötte...
Mint egy festményi alkotás.
Sátorosok, az örök út emberei,
Villámfény a szemükben,
Hajukat a szél fújja,
Naptól kiégett arcok,
S kinézetük oly kegyetlen.
Közel állva a tűzhöz, ott a zöldesen,
A vad férfiak hangot adtak a nótának,
S az asszonyok szaladgáltak,
Poharakkal, szájról-szájra itallal szolgáltak.
Énekükben szerelmi vallomásokat hallottam,
A múlt időt s a jelent felidézték,
Az ifjú lányok tüzes táncot jártak,
Azok a mezítelen lábak az ember szemét megigézték.
Gitárjaik húrjai forrón lettek,
Vad táncukkal kigyúltak,
Mindennek végére nyugovóra tértek,
S megálmodták Ők földjüket,
Egy országot e népnek, a meztelen utódnak.
De a vörös hajnal kifolyt, a rétre kicsorgott,
Szép álmuk semmivé lett,
S csak a nyikorgó szekerük maradt,
Az út, s állmaikból az ismétlődő képek.