Lányoméknak kiskutyája,
Marcika az ő neve,
dédelgetik napról napra
ő a család kedvence.
Barna színű kicsi szőre
testére rásimul,
édes pici tacskó lelke
szeretetben nyilvánul.
hangoskodik, hogy ha érzi
kisgazdáját bántanák,
értelmesen néz fel reá,
várja az ő parancsát.
Édes, kedves tacskó fajta,
szeretete végtelen,
hűséges kis családjához,
haragudni képtelen.
Tekintete elárulja,
hogy ő milyen értelmes,
hogy ha beszélni is tudna
elmondaná, hogy szeret.
Hálás is ő azért Nekik
amiért őt szeretik,
dédelgetik, megbecsülik,
szeretetben nevelik.