Éjjelt váltja fénynek útja
Sötétbe vájt remény hídja
Minden nap jöttével
Fényenjárók felkeltével
Szedik lábuk hajtott fejjel
Szegik szemük a földre…
Miért nem nézel ember az égre
Mikor lelked szárnyalásra képes
Vinne, utad a magasba vezetne el
Magasból mélység réme hajt
Nem láttok jót csak a rosszat
Esni is a magasból lehet nagyot
De ki nem mer az ott ragadott
Rögös élet, kötött lépted
pedig van határ nélküli Éned