Emlékszel még, amikor csak
fogtuk egymás kis kezét,
andalogva sétálgattunk,
Nap sugarát szórta szét.
Beszélgettünk, csókolóztunk,
nem is vágytunk többre még,
elvarázsolt kis szobánkban
csak is együtt legymünk még.
Minden percben vágyakoztunk,
együtt lenni jó lenne,
szerelmesen összebújni,
nézni a szép szemedbe.
Amikor majd nem bírjuk már,
kínzó vágyunk meggyötör,
eggyé válni szerelmesen,
miénk lesz a szép gyönyör.
Amíg élünk ismételni,
szeretetünk így teljes,
Eggyütt nézni szép jövőnkbe,
szívünk erre is képes.