Miért tűnsz oly távolinak…
Miért tűnsz oly távolinak amikor
itt pihensz meg megnyúlt árnyékom alatt
és nincs se társadalmi osztály, se kor,
mely felhúzna közénk vasbeton falat.
Szívem csak pár centire ver szívedtől
s míg szemed bogarán a nap rám kacsint,
addig én a balga, csókos álmot sző,
amint ajkaid mint édes nektarin
tapadnak az epekeserű szájra.
Nézlek. Arcodon verseim nyomai
visszavezetnek elfeledett tájra.
Ott szenderegtem titkon tavaszig.
Moha lepte márványkeresztek között,
hol az ember, költő többé nem köszön.