EGY jancsikályha emlékére
Írta: Eta-Etusom Dátum: Május 10 2011 05:51:48
V
Kis kerek alkalmatosság, a tetején levehető vaskarikák, oldalán egy ajtó,
Nagyanyám az áttüzesedett kályhára tett almát ,diót a láng pattog!
még most is érzem, a melegedő szobában azt a fenséges illatot.
Teljes hír
("Requiem aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis",
"Adj nekik Uram örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék nekik"
Egy jancsikályha emlékére!
Horpadt testét ellepi a rozsda, zordan emészti
Vándor egy pillanatra torpanj ás szánakozva nézdd itt !
Büszke öntvény kályha fénykorában,
Fa hasábok ontották lángjuk, a repedt, kongó gyomrában,
Visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra...
Látom, amint a jancsikályha mellett Nagyanyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba -˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd Csibém,
Átmelegedett testem,s távoli duruzsolása igéz.
Emlékszem mikor alkonyodott a plafonon fényjáték volt,
A gömbölyű kályhaplatni hézagosan záródott hibásan kovácsolt,
Cikkázó lángkarikákkal játékos laterna magicát varázsolt.
Kis kerek alkalmatosság, a tetején levehető vaskarikák, oldalán egy ajtó,
Nagyanyám az áttüzesedett kályhára tett almát ,diót a láng pattog!
még most is érzem, a melegedő szobában azt a fenséges illatot.
A valaha volt tanya s a régi kert, elenyészett,
beomló vert fal kínlódva tartja az elárvult mester gerendát,hevenyészve
Megsárgult rézsűn hever a málló jancsikályha,
Cirádás tetejét messzebb vitte a szél.
Megadóan süpped a bokor alatti sárba,
Százszorszép öleli rőten, megcsorbult peremét.