Távoli dallamot suttog a szél
Írta: Nagy Agota Dátum: November 24 2007 05:26:10
T
Távoli dallamot suttog ma a szél,
Emlékül hallgasd újra nekünk zenél
Teljes hír
Távoli dallamot suttog ma a szél,
Emlékül hallgasd újra nekünk zenél.
Megújúlt szivünk ma újra együtt dalol,
A kotta összes hangja a lelkünkbe hatol.
Oly rég elhalt szivünk szép zenéje,
Nem szólt ez a dal már ezer éve.
Csend borúlt a tájra s öt fiatal lányra,
Örökös csend borúlt e kerek nagy világra.
Poros a szinpad,elmúlt a fellépés,
Nem álom volt,de ma már ébredés.
A függönyt behúzták a láthatatlan kezek,
Valóság volt minden,s mégis felébredek...
Ötünk barátsága felért a kék égig,
?szinte dalunk szállt a csillagokig.
Ma sir az ég s gyászol minden csillag,
Énekeink nélkül az ég is hallgatag.
Szeréna tánca hirdette az ér?t,
Tapsvihar hada bátran követte ?t.
Krisztina hangja csengett a teremben,
Határozott dala még lebeg a szélben.
Anna ajkáról sok érzés dalba szállt,
Ragyogott az öröm,mikor szinpadra állt.
Iza dalát a mosoly örökké kisérte,
Érzelmes énekét az ég neki rendelte.
Én vidáman zengtem dalom összes szavát,
Szabadon daloltam szivem szep himnuszát.
E néhány dal volt akkor szivem kitölt?je,
Ma meg egyik legfájóbb emléke.
Szép volt együtt dalolni,nem tagadás,
De annyira bánt a hirtelen elmúlás.
Elt?nt a múlt,a jelenben nem találom,
A jöv? még kérdéses...az még álom.