Kőszirten
Írta: mamuszka Dátum: Május 14 2011 10:04:40
V
Felhőkbe törő
kőszikla peremén állok,
belátom az egész napfényben fürdő
gyönyörű, virágos tájat
Teljes hír
Felhőkbe törő
kőszikla peremén állok,
belátom az egész napfényben fürdő
gyönyörű, virágos tájat.
Zuhanó vízesés hangja
lelkemből zokogó siratódal.
Siratom a bujdosó Napot,
siratom a változékony Holdat,
a hunyorgó csillagokat.
Elhagyom földi otthonomat,
levetem magam a mélybe,
vadvirágos völgy ölébe.
Kábítanak fanyar illatok,
áztatnak langyos hajnali harmatok.
Reggelente zengve dalolnak
égi madarak, - siratnak..
Sápadt arcomon sétálnak
aranyló bogarak,
csókolják fénylő sugarak.
Nincsenek gondolatok,
nincs bánat-felhő, legyint a szellő,
Fent csak a csend a peremen,
halálos némaság lent, a terepen.
Lelkem felszáll a fellegekbe,
testemet a szél befedte
száraz levelekkel.