Hétmérföldes csizmámban, A Wieliczkai sóbányában
Írta: gufi Dátum: Május 14 2011 14:02:20
V
Sószobrok és viaszbábok életre kelnek,
Bányamunkát szemléltetve az idegennek.
Nehéz munkát bemutatják a báb figurák,
Taposómalomban, szamárként húzva az igát.
Teljes hír
Wieilczkai sóbányában
Beülök az időgépbe, száguldása kegyetlen,
Árpádkori világégés? Itt áll meg velem.
Tatár dúlja országunk, menekül a király,
Kinga lánya észak felé, bujdokolva jár.
Nyomában egy tatárcsapat, már-már elfogja,
Szegény Kinga hajszalagját hátra hajítja.
Támada ott egy nagy folyó, vize örvénylő,
Oda is vész a csapatból néhány tatár fő.
Jónehányuk általjutva tovább üldözi,
Riadt leány a fésűjét hátulra veti.
Sűrűfogú fésűjéből rengetegerdő lett,
Ebben a sok tatárharcos mind odaveszett.
Nemsokára országunkból elmén a tatár,
Hazajön a kicsiny Kinga, apja elé áll,
Király apám figyeljen rám, van sok sóakna,
Szeretném, ha közibüllük nékem is adna.
Béla király a negyedik nem elmélkedett,
Leányom, amit szeretnél, legyen hát tied.
Kinga ekkor gyűrűjét egy aknába dobta,
Innen a sót a szegény nép ingyen kaphatta.
Így írja a legenda, de vissza a mába,
Wieliczka egy kis város Lengyelországban,
Tőszomszédban mellette egy hatalmas akna,
Falépcsőkön megyen az út le a bányába.
Háromszázhetvennyolc fok visz az első szintre,
Kezdődhet a túra itt a sórengetegbe.
Különböző tágas kamrán vezet át az út,
Besegít a gyaloglásba egy bányavasút.
Sószobrok és viaszbábok életre kelnek,
Bányamunkát szemléltetve az idegennek.
Nehéz munkát bemutatják a báb figurák,
Taposómalomban, szamárként húzva az igát.
Bányaló, meg bányamanó és sárkánytojás
Mesélik a vendégnek a régi legendát.
Másutt család, kik hajdanán tévedtek el mind,
Konzerválta őket a só, ma viaszból állnak itt.
Szent Kinga kápolnája földalatti csoda,
Sótömbökből faragott szobrok áradata.
Bányász térdel Kinga előtt, sórög kezében,
Benne van a kis gyűrű, mit átnyújt szerényen.
A kánai menyegző is egy sófalban virít,
Odébb látjuk Jézust amint, templomban tanít.
Az utolsó vacsora művészin faragott,
János Pál szobra ölt gigantikus alakot.
Legendához visszatérve még egy gondolatra,
Mióta a gyűrűt itt egy bányász megtalálta,
Azóta a szerencse a bányász mellett álla,
Nyolcszáz éve bővelkedik sóban itt a bánya.
Itt ér véget most a túra gazdag élményben,
Legendát és valóságot összeötvöztem,
Százharmincöt méter mélyből jutunk felszínre,
Emeletes bányakas repít szélsebesen.
Egyre sodor magával Kingának bűvköre,
Ő méltán lehet lengyel népnek védőszentje.
Csizmám bőre sókristálytól, Napban szikrát szór,
Szép emlékkel búcsúzom el Wieliczkától.
Albert Ferenc