A fény játéka
Írta: csellista Dátum: Május 14 2011 14:40:45
V
A fény játéka, mely élettükrében
megmutat, csalfaság,
időt nem ad neked,de
a bölcsesség, látás,
Teljes hír
A fény játéka, mely élettükrében
megmutat, csalfaság, mert hiszed,
hogy így lehet,
de nem.
Tudva csalod meg önmagad,
hogy időt nyerj,
s mondod magadnak:
örömre fel!
Ne így! Csak sikkesen!
Önámításnak ideje, - mert
önmagát számolta fel
az idő kereke, - lejárt.
Látnod kell!
Örülj, mert eljött az ideje:
hogy elhagyott virágaid,
aratásra érett szárait
összeszedd,
s szívedbe sződd kévéjét.
Ezt teheted! És örülj!
Mert láthatod, mi az,
mi ott maradt,
mert elmentél mellette régen.
Léleknek fátyolvirága hajladozik a szélben,
s szirmában fáradtan,
pihegve, csácsogó alszik éppen.
Köszönd a napot, melyen
lélekszemed újra lát,
s mint hegy ormáról, eléd tárul
a világ, melynek bugyrait ismered.
És köszönd az estét,
mely napnak múltával melléd kuporodik,
örülj, hogy itt van még veled.
S hagyd, hogy végigsimítson lelkeden.
Testedet időfoga vássa,
de elméd virágzása még nem a múlté,
az feledteti veled,
hogy akadoznak a fogaskerekek.
Torztükörbe ne nézz
elcseni tőled a szemed,
s fogjul ejt, a rejtelem.
A fény játéka, mely élettükrében
megmutat, csalfaság,
időt nem ad neked,de
a bölcsesség, látás,
melyet cserébe ad,
már örökre tied.
Miközben
huncut gödröcskéit mutatva
a vágy-mosolyával integet,
elillan észrevétlen,
de ajtófélfádra jelként írja fel:
soha ne feledd:
Örömre fel!
Mert ez még jár neked!