Hogy lehet az, nem ismerlek
és én mégis szeretlek,
Rám sugárzod szereteted,
ismerem a jellemed.
Találkozni személyesen
nem sikerült még Veled,
mégis ismerlek én Téged,
Szeretem a versedet.
Várlak Téged minden reggel,
hiányzol, ha nem látlak,
gondolkodom, mi van Veled,
üzenek egy barátnak.
Barát sem tud semmit Rólad,
hát akkor most mit tegyek?
elmormolok egy-két imát,
talán nincs is baj Veled.
Láthatóvá válsz is nyomban,
tündököl a szép neved,
megkönnyebbülök én gyorsan,
Újra itt vagy Te velem.
Verseidből sugárzik már
a sok fontos intelem,
szerelemről dalolsz újra
ezt én nagyon szeretem.
Sejtelmes a hangulatod,
nem fáj most már semmi sem,
sziporkázva írod tovább,
ez az, ez kell most nekem.
Klubtársaid szeretete
gyógyítja a sebeket,
minden témát feldolgozol,
gyönyörű a szerkezet.
Addig amíg találkozunk,
nem csak itt az éteren,
napjainkat beragyogja
szeretetünk, végtelen.