Évtizedek gördültek tova,
Még áll a ház, a porta
Füvét gyerekek taposták,laposra
Víg nyarak s kacaj vegyült,felhők főlé ,magosba
Az régi fotókat belepte már
A por és a piszok,a kidobotton
S a pince mélyén elfeledve áll
pár leragasztott kartondoboz,
De néha viharos éjszakákon éber álom,
felém fújja a szél a elmúlt sóhaját ,a káoszt
s kisértenek mint temetetlen holtakon,az átok
Mikor pincében felnyitok pár kopott dobozt, s átfon
Ujjaim alatt kisimulnak a gyerekruhák,
Életre kel a baba, a kirakós játék,
hullámzik a rég megfagyott kacaj,várj még!
Merre jár a kislány és kisfiú,kóbor sziromcsodák!
Érzem, visszamennék, játszanék,
Mikor apa még visszaadta a labdát,
Anya pedig őszintén mosolygott,szép mesék
Visszamennék,de csukódik a kartondoboz bambán.
Míg az árnyak visszatérnek a falakra,
Ujjaim nyomát újra betemeti a por,s rátelepszik a szavakra.