Óda a színészekhez
Ajánlás:
Ti színpadon játszó földi tünemények,
Reflektorban látszó ifjú tehetségek,
Az én kezemet is most a múzsa viszi,
Hogy ezt az ódát megírhassam felétek.
Mint rózsa, úgy virágoztok a színpadon,
Mindenki csak szippantja illatotokat.
Mert a rózsa is megnő, ha nőhet vadon
Mert az igazi csoda ott virágozhat.
Ékesen szóltok, gyönyörködök bennetek
Shakespeare és Sophokles nyelvén szóltok hozzánk.
A darabok majd szívet nyernek bennetek
És megtekintjük, ha türelmesek valánk.
Úgy mozognak az érzések arcotokon,
Mintha csak egy pillanat volna a világ.
Mi meg bambán nevetünk a harcotokon
Mit feltártok elénk az élet színpadán.
Sokéves harcok edzette színész lélek
Megnyilvánul előttünk a pillanatban.
Eljátssza, amit a közönségek kérnek
Majd eltűnik előttünk a tapsviharban.
Ó, ti színészek, csodállak benneteket
Mert amit míveltek, az maga a varázs
Csak áldom makacs, kitartó szellemetek
Melyben, mint kagylóban gyöngyözik kitartás.