Keresed a szemüveged, nem találod soha sem!
ezzel engem előbb-utóbb megőrjítesz kedvesem!
Ott lóg a Te nyakacskádban, kettő meg a fejeden!
Negyedik meg ott vigyorog szüntelen az erkélyen!
Nagyítót is hoztam Neked, lássad jól a betűket!
Fittyet hányva a szavamra, elhagytad, vagy kidobtad!
Panaszod már nem érdekel, kölcsön adom enyémet,
Nem látod a szöveget jól, kérdezed, hogy mi volt az?
Hülyeséget nem írhatsz Te, azt viszont én jól tudom,
megyek már az optikushoz, maradj csöndben és hozom!
Retúrjegyem megváltottam, optikus már mosolyog,
Nejem addig serénykedve, szemüveg után nyomoz.
Mire végre haza jutok, megtalálja összeset,
Kedvesen ő így szól hozzám, drága szívem, mit tegyek?
Fáradtságom megköszöni, írja tovább verseit,
nem bírja Ő elviselni, hogy ha Őt nem szeretik.