Úgy szeretnélek
Szívem egyszerűen dobog, kalapál
Lelkemben áll az idő és a bál.
Szívemben tél van és hull a hó,
Számat nem hagyja el a buta szó.
Futok, mint folyó a tenger felé
Tavasz van újra szívem a vágyamé.
Vágyok tarka virágot szedni újra,
Elmúlik lelkem minden egyes búja.
Tavaszi szél röppen át a réten,
Kergeti a felhőt fent az égen.
Gondolatom körülötted repdes,
Mint virág körül a méh csendben.
Lesem, hogy sárgulnak a cseresznyék
Veled együtt már úgy ehetném.
Gondolatban piros már a cseresznye
A legelsőt neked adom remegve.
Remeg, kezem mikor kezedhez érek,
Olyan furcsát és nagyon szépet érzek.
Mint szivárvány öleli a földet
Úgy szeretnélek ölelni én téged.
ZETA