Esti látogatás
Jaj, de régen volt már, édes jó anyám,
mikor szemed Napként fényét szórta rám,
szellő simogatott - két puha kezed -,
kincs voltál nekem Te, aranyfedezet!
Egem koronáján fényes, drága ék,
otthonunk oltalma, biztos menedék.
Szomorú voltál, ha engem bánat ért,
s boldog, hogyha hoztam zsendülő babért.
Együtt szövögettünk merész terveket,
kalandoktól óvtad konok gyermeked.
Vágyaim hajtottak, beláttad talán,
de sokszor vártál rám, édes jó anyám!
Magamban merengek, emléked úgy fáj.
Alkonyat hamvába lankad már a táj.
Anyák napja volt ma, de lám elszaladt…
Sírodhoz igyekszem röpke perc alatt.
Csak én, hűtlen fiad - meg egy szál virág -,
kit fel nem oldoznak elmondott imák.
Csillagszemed fentről fényét szórja rám,
már megint elkéstem, bocsásd meg anyám!
2011. május 4.