Megbánás
Írta: Nagy Agota Dátum: November 25 2007 06:07:34
T
Mi lesz a fával,ha elhagyja levele?
Egyedül a csendben vajon mi lesz vele
Teljes hír
Mi lesz a fával,ha elhagyja levele?
Egyedül a csendben vajon mi lesz vele?
Mi lesz a levéllel,ha nem érzi a fát?
Mi lesz nélkülünk,mondd te igaz barát?
Elsodor a szél,elsodor e nehéz élet,
Mint szomorú fától szomorú levelet.
B?nt követ a fa,mert engedi levelét,
Vétkezik a levél,mert elhagyja szülejét.
Te hatalmas fa vagy,er?sen és büszkén,
Bizakodón uralkodsz a Földanya testén.
Én is fa vagyok,büszkén és er?sen,
Reményem és er?m mára rendithetelen.
De nélkülem levél vagy,csendes magányban,
Mert elhagytad fádat fájó szomorúságban.
Én is levél vagyok csak egyedül,nélküled,
Fámat elhagytam,de nem láttam a könnyed.
Együtt fák vagyunk,de külön csak levelek,
Igaz barátok és méltó ellenfelek.
Ha dúl a barátság,már elvész a bú,
De hirtelen támad egy fájó háború.
Mikor egymásra nézünk,már szól a trombita,
Néhány csip?s szó már robbanó bomba.
Sok-sok hulló könny a háború közepe,
De egy irányba megyünk s itt a harc vége!
Harsog a trombita,robbannak a bombák,
Megdöbbenve látjuk egymás könnyzáporát.
Kiált az ellenfél,a jó barátból lett ?,
Most is barátok vagyunk,de szivünkön ott a k?.
Már zavaros a kép,elborúl minden elme,
De szivünkben üv?lt barátságunk szeretete:
"Öleld meg,fogd kezét,hisz ? igaz barát,
Akkor leesik a k?,tedd meg az angyalát!"
S megtesszük vagy sem,elmondja a holnap,
Mesél róla jót s rosszat a felkel?,álmos Nap.
S hogy még tart-e a háború s a csalódás,
Eldönti a könny,mi nem más,mint megbánás.