A tó partján fátyolként ring a könnyű pára
zöld árnyat adnak a ligetek.
A víztükör kristálya önmaga fénye
A tó partján eltűnnek a fák kettős koronái.
A tófenék mélyén sötétben örvénylikaz éj,
éjszakába fordulva hamis árnyakat sző.
A hajnali fény átdereng a habokon,
derengő,néma kisérties a táj.
Suttognak az örökzöld lombok
régi fényt idéznek a virradatban,
megvillan egy-egy madár,
s a Hold sarlójára száll.