Apám a Föld, anyám a Hold,
az ősi vonzalom
összetapasztotta őket,
mint mágnest vashalom.
De szakíthatatlan kötést is
megtépáz az élet!
Halál tarolta, s lett apám
földbe bukott lélek.
Világából kiszakított
tétova, kerengő Hold!
Istent játszott muszájból, hisz
menedék, oltalom volt!
Anyám holdsarló formává
alakult, pengeéles
akarata gyámoltalan,
fásult riadtságé lett.
S a fészekaljnyi sok utód
szétszéledt a világban;
kis csillagok lettek az ég
baromfiudvarában…