NAGY DOMOKOS IMRE
TUDOM, URAM
„… s negyven nap, negyven év, vagy ezerannyi,
az én szájamból ugyanazt jelent.”
/Babits Mihály: Jónás könyv)
Tudom, Uram: mi jön, nem végiítélet, –
emberi ésszel nem lehet felérni terved –
csak olyan, mit tészen sok más is:
elszéledt kutyáid pórázra szeded.
Elengedtél minket, „lássam, mire mentek” –
az ember ment, falt, és társát öldökölte,
s elfeledvén lassan azt is, hogy lelke van,
vak bűnben tespedett romoknak közötte.
Pórázra veszel így bennünket újra,
mielőtt magunka elpusztítanánk,
ez fájni fog, de jóval kevésbé szörnyű,
mintha romok között bőgnénk litániát.
Ó, add Uram, ne legyen még késő!…
(Budapest, 1961. október 2.)
Kötetembe nem vettem fel.