Július 19.
Írta: nemeti6 Dátum: Május 22 2011 11:33:27
V
Didergek asszonyok ölében, simogat a mozdony füstje,
S az izzó násznak gyümölcsei nekem csak illatukat adják.
Régi szerelmek maradék emlékei fénylenek,
Megcsókol a gyermekkor ábrándos szőkesége.
Teljes hír
Ötvenöt év telt el,
Vagy még csak ötvenöt?
Viseltes saruban nyövöm az életet.
Hűség, árulás, közömbösség foltja díszíti
Öt és fél évtized köpenyét.
Hideg penge a józan ész, mindent vág!
Bennem ég minden, mit a lélek szült az idő alatt.
Okos vagyok s oktalan, bátor és gyáva,
Boldog s boldogtalan. Ja!
Természetesen ártatlan áldozat!
A változások tüzétől nógattak kőbe rótt törvények.
Hiába!
A keskeny palló nem nekem való!
Túlélni: az pedig a széles út!
Rám ragadt az árok piszka, felhők mocska.
Most!
Most tisztálkodok vakarózva.
Sáros sarumat sarokba rúgom,
Vélt, valós, vérző fájdalmaim levakarom.
Szédülten szakadok vissza az időben:
Didergek asszonyok ölében, simogat a mozdony füstje,
S az izzó násznak gyümölcsei nekem csak illatukat adják.
Régi szerelmek maradék emlékei fénylenek,
Megcsókol a gyermekkor ábrándos szőkesége.
Újra anyám emlőjét tapogatom,
Mézízű hangjára elalszom.
Az anyaméh bölcsőjében ringatózok,
S ha megpillantom a fényt:
Egy angyal karjaiban hallgatom a szent zenét,
Vár rám: titok, hit remény!