leányhaj a szélben...
Írta: timigeo Dátum: Május 22 2011 13:16:30

---

V

S megint elvesztem,
mert leányhaj vagyok a szélben,
könnyű szálló,

---

Teljes hír

---

Írni, írni kell,
mert a gondolatok megszakasztják a tűrés gátját,
ahogy a fa lehullatja gyümölcsét,s a szél tova hajítja utasát...


Írni kell, hogy szebb legyen mi elromolt,
s kedvem újra a virág illattal szaladjon,
szólni kell és kiáltani,
de az érzés van csupán,
avar alatt motoszkáló maró fájdalom...


S megint elvesztem,
mert leányhaj vagyok a szélben,
könnyű szálló,
kedves és kellemes illatú,
de oly csapongó és szeszélyes,
mint kísérőm az élet...


S gondolkodtam új és régi utakon,
s eljutottam oda,
hol a múlt csak múló megfakult képek dallama,
de mi vár az új létben,terv kell,
s készüljön ekképpen...


Legyen e szeszélyes vadhullám a tengeren,
hozzon mámort,
de egyben bánatot is,
vágtasson át határokon és lelkeken,
vagy lépjek füves csendes útra hol,
a vihar meglelhet,
óvjak e, neveljek e kedves virágot,
s őrizzem vele azt kit imádok,
s a küzdelmem folytatódjon,
s a lelkem régi medrében csorogjon..


Elszaladtam rég a térről,
otthagytam a mondókákat,
úti cipőre cseréltem a puha zoknit,
s egyedül keltem át ott hol a korlátot keresve se találod..


S ha a tébolyult elme újra megpihen,
a lélek a cseresznye fa alatt ismét megnyugodva halad,
s fürkészi a virágokat,
s hallgatja a befolyásoló kedves szél szavakat...