Keskeny pallón visz az utunk,
míg a túlsó partra jutunk.
Kapaszkodunk, bukdácsolunk,
rettegünk, hogy lezuhanunk.
Alattunk rohan a folyó,
hullámokat korbácsoló
szél kergeti a habokat,
sodorja a hordalékot.
A függőhíd ingadozik,
kötélkorlát málladozik.
Át kell jutni mindenáron,
át a bizonytalanságon
fájdalmakon, csalódáson.
Túlsó parton vár az álom,
ott béke és boldogság van,
Már régóta oda vágyom,
a végleges Nirvánában.