Az aktív sportolók
nem versírással edzenek,
a költők sem versengenek,
hogy a sportokról verseket költsenek.
Nagy költő bár nem vagyok,
mégis megpróbálkozok.
Írok néhány szót a sakkról,
sakk-megszállott barátomról.
A sakkozó olyan ember,
ki sakkot űz szakértelemmel.
Fejét időnkét megvakarja,
merre lépjen: jobbra? balra?
Végül a töprengésbe belefárad,
mérgesen lesöpri a figurákat.
Így a játszma véget ért,
az eredmény - sokkolt, sekket ért.
Másik barátom kosaras volt,
mi tagadás, ő túlsúlyos,
Magas bár, de rosszul lát,
kosár látja a baját.
Fogyókúrát tartana,
hogy csökkenjen a súlya..
Gyakran a mázsálóra lépett,
Hadd látom - úgymond -
hány kilót mutat most a géped.
A mérleg nem hazudik,
a kilók száma nem kopik..
Kosaras barátom szomorkodik...
mióta abbahagyta,
a babért csapata learatta.
Nőjön kilóid száma még,
soká, nagyon soká..
csapatod gyakran győzzön is!
Vivát!, hurrá, hurrá!
Nem folytatom a hosszú sort,
mert még knockoutot kapok,
és megvernek a szurkolók.
Inkább elosonok ,a sportról
verset - biz' isten - nem írok.!
Labdába sem rúgok...