Hiába az átélt évek sok tapasztalata s keserve,
Az érzések viharában ártatlanként keveredhetsz!
A társtalan magány megnyit s elfogadsz egy érted nyúló kezet,
Szeretetet szerelmet remélsz, remegve magadhoz engeded!
Szeretetéhség az nagy ínség!
Szemfényvesztő ábrándok mostohaanyja.
Az összeolvadás látszat, bár az igazi kéj
Könnyű bilincs, hiába hisszük örökkön tarthat.
A szerelmes odaadás,elfogadás és a vágy,
Oly illanó mint pillanat s emlékeztet rá a kihűlt ágy
Nem vagy rá alkalmas döbbensz rá, s talán fáj
Kettőnk között milyen mély a válság s a táv.
Mint batyu miket roggyanva cipelünk,
Ott vannak hibáink,s teherként előző életünk!
Elsodródni ez volt a választásom!
Köröm alatt a tüske lüktetve jelez, marad e a barátom?