Lent látta az izgő-mozgó sereget,
míg ő csak a levelek közt létezett,
(Alul óriások s törpék hangyamód)
lelne-e közöttük mannát, földi jót.
Kíváncsi kísértés hajtotta egyre,
választ kap-e a rejtett kérdésekre.
Fejébe szöget ütött a gondolat,
amíg ágról ágra szökkenve haladt.
Lentről megrakott asztal hívta, negéd,
maga előtt látta fiát és menyét.
Benne cikázott a szorongó félsz is,
mert nem tudta még, hogy mindez csak tévhit.
De határozott, s le bukfencet vetett,
végül ember lett belőle, talpraesett.