Ódatöredékek
Írta: Szabiolcs Dátum: Május 26 2011 16:55:02
V
Eme éjjelen áldozott az ég,
A legcsodálatosabb ihletet,
De művészét váratta addig, még
Tollat és lantot elő vehetett.
Teljes hír
Ódatöredékek
Ajánlom eme ódát azoknak
Kik barátomnak tartják magukat.
Eme éjjelen áldozott az ég,
A legcsodálatosabb ihletet,
De művészét váratta addig, még
Tollat és lantot elő vehetett.
Euterpé, vezess el majd engem,
Célt ne tévesszek rögös utamon,
Eddig velem voltál szerelemben,
Kezedbe adom sorsomat, vakon.
Üstökösként ragyogjam be fénnyel,
A nemes sötétség kalitkáit,
Nyugalommal, és eltökéltséggel
Végezhessem be a dolgomat itt!
Majd engem is szavamon ragadhatsz,
Mint keserű ebnek rozsdás lánca,
Vagy tanácsaiddal nem marasztalsz,
És kísérsz, mint leányok vihánca.
Jót képviselem, mindent, mi nemes,
Maradt még az emberi lelkekben.
Azért fohászkodok, hogy majd vezess
Gyújts egy szikrát opál szemeimben.
Legyek az ura szerény népemnek,
Mely kétségbe esve felém kiált,
Ha elfogadnak, majdnem szeretnek,
A nép, amely minden próbát kiállt!
Vége immár szenvedéseinek,
A Kánaán felé veszi célját.
Mert ha vége a szűk évezrednek,
Eljő a megérdemelt, jó világ.
Nyargalni fogunk kövér mezőkön,
Aranyat fogunk még lélegezni,
Majd bíbor cserép lesz a tetőkön,
Győz a jó, és eltűnik a kapzsi!
Szellemként jár át a nemes érzés,
Hol élet kacajjal van övezve,
Elénk tárul millió arany, és
Minden, mit az ember megszerezne.
Ó Álomvilág, karnyújtásnyira
Térdepelsz tőlem nem messze mellém.
Mert ez, mi mindenkinek az álma,
Most egy valós képként tárul elém.
Ropogjon a tűz, égjen a szikra,
Lássam, mi serceg dicső fáklyámon,
Mert a boldogság vár a világra,
Ha a fény szárnyai alá hajtom.