Radnai István:
SZUBTRÓPUSI KÉPTELENSÉGEK KÖZT
amikor csöndedre vágyom
csak sóhajod vagy álomlélegzeted
feldobva minden sikolyától
amely míg ébren voltál önfeledt
most édesbélű csöndedre várok
paplanra mely alatt narancs terem
felüdülve szomjazom husától
innám csak innám szüntelen
már belezuhanva lét-paradoxonba
bolyongok s nem lelek otthonra
saját kulcsomat magamba ejtve hét
napja vagy tán tizenhárom zárom
remélve újra találomra megtalálom
viaszként forr rám egy veres pecsét