Az ember szabadnak hiszi magát,
tágas ketrecében körbe szaladgál.
Egyszercsak fejjel nekimegy a falnak,
csillagokat lát és átkot mond a sorsnak..
Meditáló pózban ül a kör közepén,
elmélkedik a hétköznapok ünnepén.
Véletlen volt az ütközés vagy ellökték?
A sorsvonat rohan vele és elromlott a fék...
Túl sok a tilalmat jelző piros lámpa,
gyakran át kell váltani másik vágányra.
Kalauz jön, kéri a menetjegyedet,
ha rossz vonatra szálltál, büntet, fenyeget.
Az élet egyszerű utazás, nem retúr,
egyirányú, a célállomás egy nagy úr...
Vendégül lát és ott marasztal magánál,
megérted akkor a szabad akaratnál
nincs szebb ajándéka a nagy Úrnak,
Magunk választjuk ki vonatunkat.