Búcsúzó alkonyat int,
álmos szeme már éjbe tekint.
vörös a horizont körbe´
szélvihar közeleg
törve a fák ágait, kergetve
állatot, embert.
Riadt rémület remegtet
fekete-fehér fellegeket,
özönvizeid ömlenek
esőt eregető egek.
Vad vihar vágtat végig,
villám vág véres vonalat,
zokogva zuhan a zápor,
mosolygó mennyei mámor.
Sietni nem szabad,
pislog a pillanat,
részeg és ingatag
minden virág,
Friss eső-illat - üdítve ringat,
selyemfény villan -
a rózsafán.
Viharos nyári zápor után
párás a reggel -
megújult kedvvel
indulj utadra - a munka vár.