Nyári alkony
Írta: mazsu Dátum: Június 05 2011 13:27:36
V
Átölelt és szorosan tartott
lágyan csókolta homlokom
az utcán szerte dal visszhangzott
rigó súrolta az árnyakat
Teljes hír
Átölelt és szorosan tartott
lágyan csókolta homlokom
az utcán szerte dal visszhangzott
rigó súrolta az árnyakat
Ő jött mögöttem észrevétlen
tarkómhoz ért megsúgott titkokat
szívem vágyódón beleremegett
s én nem törődtem már semmivel
mindegy volt a földi sok teher
szórtam dobáltam le a súlyokat
éreztem rég feledett útra újra hívogat
bokrok fák fölé magasra emelt
lebegve nézem messziről
a június esti fényeket
mindent megmutatott
az élet falakon át
gyönyörűséget és halált
szürkébe hajló villanó eget
madárdalt rózsát szellőt illatárt
kihalt volt az út sehol egy lélek
tükrös folyómra már nem hullott sugár
belém karolt s nem engedett el
csak kapunyitáskor