Távolba vesző szürke árny
Szürke fellegek árnyjátéka,
lágy ajkakkal szétmázolt eső,
vihart hozó őrült csend héja,
izzadtra álmodott lepedő.
Karcsú hófehér viaszgyertya,
napsárga világot énekel,
a sörfoltos gyűrött abroszra
egy rózsaszál búcsúzót lehel...
Vörösen izzó bársonyszirma,
lehulló, megfáradt pilleszárny,
emlékét lemondón beissza
a távolba vesző szürke árny.
Füstjébe zárja holt románcát,
melyet csak szétoszló mérge old,
a végzet keserű árkán át,
semmibe porlad végleg a Hold...