Búcsúdal
Írta: gyongyszem555 Dátum: Június 07 2011 05:23:42
V
Halvány kezük búcsút int most egymásnak,
tekintetük hideg, mint a márványlap.
Szétzúzták az életüket, fáj nagyon,
nem kérdeznek, csak vádolnak a dalok.
Teljes hír
Laurence Hope /Adela Flora Nicolson/
(1865-19o4)
Kashmiri dal (nyersfordítás)
Pale kezét szerettem mellett Shalimer,
Hol vannak most? Ki fekszik alatta a varázslat?
Kit vezetnek az elragadtatás az úttest messze,
Mielőtt kínoz őket búcsú?
Óh, sápadt adagolók én Örömük és fájdalmak,
Holding az ajtók a Heaven and Hell,
Hogy a forró vér rohant vadul keresztül a vénák,
Alatta az érintésed, amíg meg nem intett búcsút.
Halvány keze rózsaszín hegyű, mint a Lotus,
hogy a rügyek úszó
A fenti hideg vizében, ahol szoktunk lakni.
Szerettem volna inkább úgy érezte, hogy kerek a torkom,
zúzás ki az élet, mint nekem integetett búcsút.
KASHMIRI SONG
Laurence Hope
(1865-19o4)
Kashmiri dal c. versének átköltése.
Búcsúdal
Szerelmesen összebújtak csendesen,
halvány kezük simogató, szertelen,
varázslatos perceket kell feledni,
búcsú kínját nekik el kell szenvedni.
Forró vérük vadul lüktet vénákban,
érintésük villámcsapás, mely lázad,
búcsú perce nyilallik a szívükbe,
pokolba jutnak ők, nem a mennyekbe.
Halvány kezük búcsút int most egymásnak,
tekintetük hideg, mint a márványlap.
Szétzúzták az életüket, fáj nagyon,
nem kérdeznek, csak vádolnak a dalok.