Fekete fátyollal fedett árnyak
lebegnek mögötted
sikoltasz, mert szörnyek,
mélybe löknek.
Fehér fellegek ereszkednek
elesett tetemed fölött,
eltemetnek..
Könyöröghetsz jó szellemeknek,
föléd hajolnak, kiemelnek.
Tovább szövik életed fonalát
a párkák - lásd,
az istenek még áldást adnak rád.
Meg kell tisztulnod itt e földi létben,
hogy ne égj el poklok tűzében...
Szeresd az életet,
ne légy gyenge báb,
az élet majd
visszamosolyog rád..
Ébredj, űzd el az árnyakat,
színes fonalakból szőj álmokat!
Vigasztald meg magad
magadat - hamarabb,
mint halálos akarat...
bús bánatod - mégis - bírád marad..