locsolgat kertet, almafát.
Gomolyokkal az ég teli,
szürke felhőkkel elfedi
a Napot
meg zsebre teszi.
Az egész egy szép, nagy massza lett,
közben cikáztat égi fegyverest,
termést, szíveket megrepeszt.
Mikor haragja tombol,
minden lélek egy gombot
szorosabbra gombol,
összehúz
a félelem kabátján.
Fejére borít néhány lombot.
Nem hallik víg ricsaj
és míg táncol a vihar,
lecsapnak éles fények
és reszketve, némán
egymásba kapaszkodik
minden élet.